A lány felébredt, s talált párnáján egy levelet,
Elfogta a boldogság, s tiszta szívből nevetett.
De mikor elolvasta a levélben álló pár sort,
Testében a vér izzó dühvel forrt.
Nem hittel el, amit benne olvasott,
A fiúval képzelt közös holnapot.
Testét-lelkét odaadta néki,
S most szívét darabokra tépi.
A fiú egy másik lánnyal régen megcsalta,
Ezt a kapcsolatot csúnyán feladta.
„Ezt megbosszulom! Nincs visszaút…"
Szívében a harag szörnyű lángra gyúlt.
Eldöntötte, hogy elmegy a fiú házához,
S kíméletlen lesz hűtlen párjához.
El is ment hozzá, de akkor tátva maradt a szája,
Mert a fiú mellett ott volt egy lány, s kezében a kisbabája.
A fiú meglátta a lányt, elkezdett kisgyermekként sírni,
A lánynak érzéseivel hatalmas csatát kellett vívni…
„Kérlek, ne haragudj rám Kicsi lány, légy a barátom,
Nem lehetünk többé együtt, hiszen ők a családom.”
A lányt nem tudta ezzel megvigasztalni,
Nem akart ő semmi mást, csak meghalni…
Hazarohant, szívéhez hatalmas kést tartott,
Mikor belé hatolt a kés, hatalmasat ordított.
De fájdalmat már nem érzett, megnyugtatta lelkét,
S örökre lehunyta könnyáztatta szemét…
"A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni."
