Anyai szív

Anyai szív

Aki szíve alatt hordozott Téged,

Aki életet adott Neked,

Aki ágyad mellett altatódalt énekelt,

Ha beteg voltál, ágyad mellett virrasztott ő

És imátkozott Érted - Istenem gyógyítsd meg a gyermekem!

Aki a kezed fogta és tanítgatta első lépteid,

Ha iskolába mentél, fogta a kezed és elvezetett,

Ő mindig érted élt és dolgozott,

Ő felnevelt és elengedte kezedet,

Hogy élhessed a saját életed.

S ha netán messze elsodort tőle az élet,

A fényképed őrzi és mindig hazavár.

Amíg szíve dobog mindig csak Érted él,

Minden nap imába foglalja a neved.

Kéri a jó Istent, hogy minden bajtól őrizzen meg Tégedet,

S ha csalódások érnek, igazán csak Ő ad vigaszt Neked.

S ha néha-néha megbántod Őt,

Az Ő anyai szíve mindig megbocsát Neked,

Mert meg nem szűnik Ő szeretni Téged soha.

Ne feledd, hogy mindent megadhat ez a világ:

Márványt, kincset, palotát,

Csak egyet nem adhat meg kétszer: Édesanyát.

És soha nem lesz más senki,

Aki úgy szeret Téged, mint a jó Isten és az Édesanyád.

Fájdalmas szerelem

A lány felébredt, s talált párnáján egy levelet,

Elfogta a boldogság, s tiszta szívből nevetett.

De mikor elolvasta a levélben álló pár sort,

Testében a vér izzó dühvel forrt.

Nem hittel el, amit benne olvasott,

A fiúval képzelt közös holnapot.

Testét-lelkét odaadta néki,

S most szívét darabokra tépi.

A fiú egy másik lánnyal régen megcsalta,

Ezt a kapcsolatot csúnyán feladta.

„Ezt megbosszulom! Nincs visszaút…"

Szívében a harag szörnyű lángra gyúlt.

Eldöntötte, hogy elmegy a fiú házához,

S kíméletlen lesz hűtlen párjához.

El is ment hozzá, de akkor tátva maradt a szája,

Mert a fiú mellett ott volt egy lány, s kezében a kisbabája.

A fiú meglátta a lányt, elkezdett kisgyermekként sírni,

A lánynak érzéseivel hatalmas csatát kellett vívni…

„Kérlek, ne haragudj rám Kicsi lány, légy a barátom,

Nem lehetünk többé együtt, hiszen ők a családom.”

A lányt nem tudta ezzel megvigasztalni,

Nem akart ő semmi mást, csak meghalni…

Hazarohant, szívéhez hatalmas kést tartott,

Mikor belé hatolt a kés, hatalmasat ordított.

De fájdalmat már nem érzett, megnyugtatta lelkét,

S örökre lehunyta könnyáztatta szemét…

"A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni."