Gyergyószárhegy

Szárhegy (más néven Gyergyószárhegy, románul Lăzarea): nagyközség a mai Romániában Hargita megyében. Güdüc tartozik hozzá. Gyergyószentmiklóstól 5 km-re északra a Szármány-hegy déli oldalán fekszik. Nevét valószínűleg az egykor Szár-hegynek is nevezett hegyről kapta. Története

Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel. Története a Lázár család történetével fonódik össze. A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. A 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. Itt töltötte gyermekévei egy részét Bethlen Gábor fejedelem. 1658. szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet. 1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóból idejött Kájoni János (itt temették el 1687-ben) új épületet emeltetett, amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1707-ben Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája maradt. Ezután Lázár Ferenc állíttatta helyre. 1748-ban újra leégett, de ismét helyreállították, végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg romba. 1872. május 22-én a kolostor is újra leégett, de újjáépítették.1910-ben 4753 lakosából 4420 magyar, 155 román és 139 német volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Gyergyószentmiklósi járásához tartozott. 1992-ben Güdüc teleppel együtt 3625 magyar, 49 román és 48 cigány lakosa volt.

Lázárkastély
Gyergyószárhegy








Kastély









Lovagterem


kitátás a kastély toronyból




lovagterem



Ferences templom






római katolikus templom

A szárhegyi ferences kolostor



A Szármány hegy ősidők óta, valószínűleg már a pogány korban is kultikus, istentiszteleti hely volt. Már a XV. Században a szentföldi ötös kereszt alakjában öt kápolna állott itt, erős védőfallal körülvéve. A kápolnák őrzését id. Lázár István, a Szármány hegy birtokosa, 1642-ben P. Kolozsvári Bertalan ferencrendire bízta, akihez később P. Esio Fulgenc olasz, és P. Oslinai István bosnyák ferencesek csatlakoztak, de őket 1646-ban a pestisjárvány ragadta el, P. Bertalant pedig I. Rákóczi György kálvinista vallású fejedelem űzte el. Az elárvult kápolnák őrzését akkor egy zarándok remete vette át.


1665. január 5-én Lázár István végleg letelepítette a ferenceseket, akik azonnal hozzáfogtak az építéshez. P. Tapolczai Görög István a legnagyobb kápolnát templommá alakította át, ehhez P. Kájoni János (link) fából zárdát épített 1670-ben, P. Vásárhelyi Budai Bernárdin pedig 1675-ben a sekrestyét és a templom melletti folyosót toldotta hozzá. P. Kálmándi Ferenc 1690-ben, Boros Tamás költségén, a zárda keleti szárnyát és a tornyot építi fel. P. Zsigrai Modeszt és P. Veress Dániel a zárda délkeleti részét toldja hozzá, s nagy javításokat végez, mert 1707-ben Akton labanc ezredes, a gyergyói kurucok ellenállását megbosszulva, megostromolja és felégeti a Lázár-kastélyt és a zárdát. A falu hős védői közül, a plébánia cintermében, mintegy 150 embert legyilkoltat, akiknek csontjai a plébánia templom tornyával átellenben pihennek. 1709-ben a zárda tűzvész martaléka lett. A zárdát és a templomot P. Csergo Krizogon szárhegyi születésű ferences építi újra 1752-ben, mely alkalommal a templomhoz építi a déli oldalon levő Mária-kápolnát. 1872. május 22-én a templom és a zárda leég, majdnem az egész faluval együtt, a harangok megolvadtak és a zárda teljes fölszerelése odavész. Az újabb javításokat P. Venczel Adorján végzi el, majd 1900 után a templom berendezését fokozatosan kicserélik, különösen a gyergyószentmiklósi Vákár család jótékonykodásából. 1908 októberében és 1940 őszén földrengés rongálja meg a zárda északi részét.
A zárda ú.n. obszerváns építkezés, temploma barokk stílusú. Oltárait Wassermann Henrik, tiroli származású ferences testvér, az "ács-fráter" készítette el 1759-60 között, régebbi részek felhasználásával. Művészi szempontból figyelmet érdemelnek a régi, templomi oltárképek: Szt. Anna, Szeplőtelen Fogantatás, Szt. Klára képei, a zárda folyosóján lévő hatalmas tölgyfakereszt, stb.

A zárda nevezetesebb lakói közül említést érdemelnek: P. Tapolczai Görög István misszionárius, Moldva apostoli vikáriusa, késobb bákói püspök, P. Kájoni János kinevezett püspök, orgonaépítő, kora egyházi és világi zenéjének kiváló művelője, a magyar egyházi népéneknek jeles ismeroje és szorgalmas gyüjtője, az első erdélyi nagy, katolikus énektár kiadója, az első erdélyi katolikus nyomda alapítója, stb.; P. Újfalvi Albert nagy életszentségű férfiú, P. Lukács Manszvét erdélyszerte híres, nagy népmisszionárius, stb.

A faluból 1700-tól 1948-ig 42 ferences került ki. A zárdában fennállása óta 800 ferences barát lakott folytatólagosan és 51 ferences holtteste pihen. A kolostor temploma egyben búcsújáró hely is, kegytemplom, különösen a kilenc keddi ájtatosságok idején. A templom Nagyboldogasszony tiszteletére van szentelve, búcsúja augusztus 15-én van.

A falu neve: Szárhegy, a Szármány hegyérol származik, mely régi, elavult szó, és tar, csupasz, kopár, kopasz hegyet jelent.